2022. január 17. írta: zord íjász

Arisztokratikus, türkizkék kerti ékszer

A kertek immigránsai 1. – Betelepülők, bevándorlók, kedvelt és befogadott idegenek a hazai növény-és kertkultúrában

Archív poszt, ennek megfelelően.

♦

Melyik növény ez?

Örökzöld
majdnem semmi mással nem összehasonlítható szürke-ezüst-türkizkék-türkizzöld (ezek vegyítve adják ki a megközelítő igazságot, amelyben szerintem a türkizkék dominál) levelei /lombja teszik egyedivé
kifejezetten fényigényes, ekkor érzi igazán elemében magát
jól bírja a tűző napot is,
bármilyen kerti földben megél, még a legendásan gyalázatos, gyenge termőrétegű, márgás, sárga, nehéz nagykovácsi talajban is
a sovány, rossz minőségű talajban, vagy szinte a talajt alig megtartó izzó sziklák, kövek között is megkapaszkodik (csak nem nő meg az eredeti méretére)
szárazságtűrő, és miközben minden kihalhat körülötte pl. Magyarország egyes elsivatagosodással fenyegető területein vagy a növekvő szárazság miatt – ne tévesszenek meg a napok/hetek óta szakadó, szélsőségesen viharos, heves villámlással tarkított zivatarok idehaza és Európában, az extrém időjárás lesz az átlag, és ezt már 1982-ben tűpontosan megjósolta James Burke – ő a legnagyobb forróságban is növekszik
és gyors növekedésű lehet
kertészeti változataitól függően 6-9-12 méter magasságot ér el (vadon állítólag 30 méteres példányok is vannak, de ilyen eredményre azért ne számíts)
tömött, sűrű, kúp alakú, oszlopos koronát nevel, amennyiben természetes módon, szabadon hagyják növekedni,
de ugyanakkor jól alakítható, bátran metszhető, radikálisan formálható
sövényként ültetve a belátást akadályozó, de ugyanakkor impozáns, nagy díszítő értékű növényfalként is jól alkalmazható
vagy szoliterként ültetve, kerti fókuszpontként. pl. a letisztult vonalú, kevés számú növénnyel gazdálkodó design-kertekben is közkedvelt
gyakran nevelik és adják el a kertészetek csupasz törzsű, gömb alakra nyírt lombozattal (ilyen esetben néha óriási, kőhatású dézsákba helyezik, mediterrán hangulatú teraszok díszítéseként)
eredeti élőhelye okán nem csak a szárazságot viseli el, hanem masszívan télálló is
betegségeknek ellenálló
a törzse, a kérge platánszerűen dekoratív, rajzos
a termése mellesleg teljesen NER-kompatibilis és focialista, konkrétan klasszikus bőr futball labdára hasonlít, csak kék-szürkésvörös
szélsőséges viharok idején letörhetnek az ágai, ha nagyon szélnek kitett helyre ültették, de a saját tapasztalatom szerint egyébként bámulatosan, szinte a kőrisekkel vetekedően könnyed, hajlékony, rugalmas a törzse és az ágrendszere is
de mindezeken a száraz, kertészeti tudnivalókon túl, egyszerűen csak gyönyörű, egy igazi arisztokrata a kertben: fenséges, hideg, előkelő, a mesék jégkirálynőjének és egy kékvérű angol lordnak a növényi reinkarnációja.

Ez a növény az Arizónai ciprus. (vagy Arizóniai ciprus, mindkét névvel jegyzik, és az előbbi a logikus, én sem értem mi az a plusz "i", de tele van vele a "google" találati lista)

Amerikából jöttem: ő lesz az első kerti immigráns a sorozatban.

Állítólag Mexikóban több van belőle, mint Észak-Amerikában, mégis Arizónai ciprusnak hívják: az amerikai hegemónia nem ismeri a határokat, kivéve akkor, ha az illegális migrációt kell megállítani a Rio Grande-nál.

Sajátos párhuzam: az USA területén Arizónában és Nevadában található a legtöbb a türkiz ásványból, amely az ékszerkészítők kedvelt alapanyaga. A türkizkék arizónai ciprus pedig vitathatatlanul a kertek egyik különleges ékszere. Jó, szerinted inkább türkizzöld. Akkor is az.

Annak, hogy ilyen sikerrel hódítja meg a magánkerteket, részben az építészeti kultúra divathulláma is szerepet játszik. Az arizónai ciprus a vonzó, hideg, arisztokratikus színe által, valamint a fa befogadható mérete és szabályos lombozata miatt tökéletes kiegészítője a mai modern, lapostetős, minimalista, a szigorú geometriájú kortárs formavilágot dicsőitő, szinte kizárólag hófehér vakolattal, nagy ablakfelületekkel, üvegezett és széles teraszokkal játszó, merev vonalvezetésű, zárt kubatúrájú, masszív megjelenésű családi házaknak – amelyekből a Nagykovácsi építészeti arculatát bemutató posztban is több példa látható.

A méretről még egy szó, mert a Godzilla óta tudjuk: a méret a lényeg. Persze, pl. az Atlasz-cédrusnak vagy az ezüstfenyőnek is meseszép kékes-türkiz színe van, csak ezek a fák megkérik a helyet egy átlagos méretű nagykovácsi kertben a szépségért cserébe. Az arizónai ciprus kevésbé veszi birtokba a környezetét.

A betegségekkel szembeni ellenállóságáról szólva: Nagykovácsi utcáit járva azt tudom mondani erre, hogy ciprusok családjába, tehát az arizónai ciprussal rokon ciprusféléket, a borókákat, a tujákat, Leylandi ciprusokat stb. százával elpusztító, rettegett kártevők és gombabetegségek mintha valóban elkerülnék a poszt főhősét, hála érte az Égieknek és A Kerteket Védő Jó Szellemeknek.

A növekedésről: valóban gyors növekedésű lehet, jó körülmények között, üde talajban és/vagy megfelelő gondoskodással (tápanyag utánpótlás/trágyázás, öntözés, gyomlálás) évente akár 60-80-100 cm-t is nőhet. A mi rettenet földű kertünkben azért minden odafigyelés mellett sem ennyire virgonc, inkább az alsó értéket hozza...ami persze csak akkor kellemetlen, ha valakinél a gyors növekedés fontos ültetési szempont. Nálunk nem volt az. Nagyjából 80 cm-es volt az ültetéskor, 15 éves, és jelenleg ∼ 9,5 méter magas. A ciprusok között a Leyland verhetetlen ezen a fronton: aki gyorsan takaró sövénynövényt akar, általában ezt választja...aztán néhány év múlva kihívja a kertészeket a ritkításra, ha az egymáshoz túl közel ültetett, és egymagukban ültetve is hatalmas Leylandiak egymást ölik a helyért, a levegőért, a fényért. A türelem a kertészetben is erény.

Amire érdemes figyelni az ültetési hely kiválasztásánál: az arizónai ciprus fiatalon sérülékeny lehet, és több öntözést igényel. De ne feledd: az, hogy egy növény szárazságtűrő, az még nem azt jelenti, hogy nem hálálja meg azt, ha rendszeresen kap vizet, felnőtt korában is. Nekem még az ablakban álló kaktuszainkat/pozsgásainkat sem sikerült eddig kirohasztanom, az állandó – de persze óvatos – locsolással. De azért rajta vagyok, a párom szerint. A nagyobb részben sivatagos, izzó Arizónából bevándorló ciprus sem fog kipusztulni a bőséges nyári zivatarok miatt. Nyugodtan locsolhatod is. Az azonban tény: a takarékos vízhasználók jól járnak vele, kevéssel is beéri.

Ha szeretnél egy pazar, hálás, csodás megjelenésű, szívet melengető növényt a kertedbe, amely a mesés külalakjával és a hűvös, télies színével hódít, akkor ez a növény a tökéletes választás. Négy féle kertészeti változatban árulják állítólag – általában 1-2 féle elérhető –, de nagyot tévedni nem lehet...csak, ha allergiás vagy. Persze a kertészek is segítenek, ha kifejezetten a legmagasabbra növő fajtát keresed például.

2.3.Utcakép. Akár a kék nyári ég, akár a ködös téli reggel, akár egy hófehér kőkerítés fala, akár a fák ezerféle zöld árnyalata, vagy éppen a vérszilvák, díszcseresznyék stb. vörös lombja adja a kontrasztot, a hátteret, a környezetet, az arizónai ciprus minden közegben a legjobb formáját hozza.

4.5.6.Az arizónai ciprusnak a szépsége és az eddig felsorolt praktikus tulajdonságai mellett van még egy haszna: kitűnően alkalmas a lágyabb esésű – vagy kellő előkészítés és folyamatos gondoskodás mellett akár a meredekebb – nehezen kezelhető rézsűk, domboldalak beültetésére, a talaj megkötésére is. A gyökérzete a fenyőkéhez hasonló, a felszínen kúszó, viszonylag csekély mélységbe lehatoló, nem terebélyes, de mégis nagyon erős. A fenti (2.-3.-4. kép.) képkockákból álló sorozatot az egyik kedvenc arborétumomban, a már korábban is említett Folly Arborétumban fotóztam 2018-ban. A friss ültetés jól illusztrálja az elmondottakat: dekoratív sövény, ugyanakkor a domboldalt talaját is megtartó erózióvédelem. (mostanra nyilván jelentősen megnőttek, összezártak, idén visszatérek, megunhatatlan hely).

7.A gyökérzetének erejére utalva ismét csak a saját tapasztalatainkra utalok: ahogy mondtam, nem csak a viharos szelekben nem tört le egyetlen ága sem – pedig ezt a veszélyforrást, hátrányt is sok helyen láttam leírva az internet kertészeti bugyraiban, amelyhez persze a gyökérzetnek ugyan semmi köze, viszont az ágak strapabíró rugalmasságát jól jelzi, –, hanem döbbenetesen meghajolva a jég és a fagy súlya alatt, még a Nagykovácsit 100 évvel hátralökő 2014-es jégkatasztrófát is túlélte nálunk, ahogy azóta is több, rövid ideig tartó fagyot és jégterhet is, legutóbb éppen idén. A fa nem fordult ki a földből, nem tört derékba. Meghajol, de meg nem törik. Nagykovácsi fái úgy robbantak szét a környező erdőkben és sok kertben is, mintha bombatalálatot kaptak volna – így halt meg a mesés szépségű, hatalmas, minden évben virágtengert hozó, az erre járó sétálók/kirándulók csodálatát kiváltó selyemakácunk is, három darabra hasadva – de az arizónai ciprus, amelyet csenevész gyökérzetűnek és kidőlésre hajlamosnak tartanak, rendíthetetlen maradt. Ehhez azért hozzáteszem: nyilván van tűréshatára annak, hogy mikor pattan el a törzse/ága, de minden télen, amikor ilyen helyzet előállt, az első adandó alkalommal, amint erre mód nyílt, rongyokba tekert seprűvel, hosszú bambuszrúddal óvatosan levertük az ágairól azt a jeget és havat, amit le tudtunk verni, és visszahúztuk a törzsét függőleges helyzetbe, valamennyire (tavasszal kiegyenesedett, öngyógyítóan kihúzta magát). A segítség sosem árt a zord időkben.