A Szigligeti Arborétum, 2011. augusztus / képgaléria

♦

Figyelmeztetés! Ahogy eddig is, a kékkel kiemelt szövegrészek politikai természetűek és/vagy a külön jelzett linkek érzékeny politikai tartalomra visznek.

♦

Ki mer ma?

Nem tudom, hogy mit tartanak a Fideszben a környezetvédelemről, de remélem, hogy Illés Zoltán nem az igazat mondta. Ám ha ez mégis igaz lenne, amit állított, akkor nem jósolok magasra szárnyaló politikai karriert a Nagykovácsi Önkormányzat azon -jelenlegi és jövendőbeli- polgármestereinek-alpolgármestereinek és képviselőinek, akik akár párttagként, akár támogatottként, a narancsfák árnyékában akarták felépíteni a jövőjüket…és mindeközben felkarolnak efféle “szoft ügyeket”, mint a Békás-tó revitalizációja. Ilyen pedigrével valószínűleg nem lehet hasítani a Főnök előtt. Esetleg egy Stadion. Vagy egy Vitrin. Az igen, az már döfi. De Békás-tó?!? Jóhogynem Dékás-tó.

Én azért, mint kert-és természetbarát, véresszájú környezetvédő, magyar polgár és nagykovácsi lakos, szeretném mély és őszinte Köszönetemet kifejezni azoknak, akik mégis úgy gondolják, érdemes legalább kutakodni a témában, és megvizsgálni a pénzügyi-fizikai-szellemi kapacitásokat, amelyek segítségével ez a projekt esetleg újratölthető. Már magát a szándékot is dicséret illeti. Sőt, én minden ilyen és ehhez hasonló kezdeményezést – most erősen megkapaszkodsz a széked karfájában, de úgy, hogy az ujjaid elfehéredjenek az erőfeszítéstől, mert rettenetes, iszonyú, borzalmas szó következik – hazafias cselekedetnek tartok.

Durva, mi? Szójjá’ Brüsszelnek.

Az mondjuk kétségtelen, hogy az igényszintem e jelző osztogatásának  tekintetében elég mélyre került az utóbbi 25 évben, és a fogalomkörbe tartozó cselekedetek listáját is jelentősen bővítettem, mert – hogy a témánál maradjak – e kies hon környezeti állapotára tekintve, nekem már lassan az is hazafias cselekedetnek tűnik, ha valaki nem dobja el az utcán a szemetet, vagy összeszedi a kuyaszart a sétáltatáskor, és akkor még nem is lovaltam bele magam a témába annyira, hogy olyan szavakkal kezdjek el oldalakon keresztül dobálózni, mint civilizáció, környezettudatosság, ökoszisztéma, biodiverzitás meg kihalási periódus, mindezt Attenborough idézettel megspékelve pölö.

“Zöld?" Remélem “Szuperzöld.”

A Hely

A Békás-tavat is magában foglaló terület, nagyjából 25 hektár.

A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, amelynek törvényi előírásai a legszigorúbb kötöttséget jelentik Nagykovácsi számára (is) bármiféle, a közigazgatási határain belül elképzelt fejlesztés/változtatás/rendeletmódosítás stb. tekintetében, ezt a zónát ökológiai folyósóként határozza meg, ami két pufferzóna közé ékelődik. Pufferzónának nevezik azt a zöld pajzsot, (pl. erdősáv) amely felfogja /mérsékeli az ökológiai folyosót érő negatív hatásokat. (pl. a lakott terület közelsége miatt jelentkező légszennyezési károkat)

Az ökológiai folyosók kiemelt védettségű, ökológiai szempontból létfontosságú területek. Ezek közé “többnyire lineáris kiterjedésű, folytonos vagy megszakított élőhelyek, élőhelysávok, élőhelymozaikok, élőhelytöredékek, élőhelyláncolatok tartoznak. Ezek döntő részben természetes eredetűek és alkalmasak az ökológiai hálózathoz tartozó egyéb élőhelyek, magterületek, pufferterületek közötti biológiai kapcsolatok biztosítására. Az ökológiai folyosó övezete “a térség ökológiai térszerkezete szempontjából jelentős zöldterületeket és vízpartokat foglalja magába.” Nagykovácsiban ez utóbbi konkrétan az Ördög-árok és forrásvidéke lehetne, az egykor létező Békás-tavakkal.

Lefordítom: az egész 25 hektár kiemelten védett zöld terület, ahol még egy bot leszúrásának engedélyezéséhez is gondosan előkészített tervezői munka szükséges, mert e nélkül valószínűleg már a bot színével megsérted az övezetre vonatkozó törvények, illetve a helyi építési szabályok, rendeletek, előírások valamelyikét. 

Ehhez tegyük hozzá, hogy egész Nagykovácsi, így e szóban forgó tájrészlet is, “tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő”.

Miért fontos ez? Azért, mert rendkívül korlátozott a szóba jöhető, megvalósítható ötletek típusa. Jellege. Száma.

Ebben a 25 hektárban, a korábban már többször idézett rekultivációs rajzot alapul véve jelenítettem meg a 3 tavat, hátha valakinek így jobban sikerül képbe kerülnie. A hordalékfogó műtárgyat, terméskő mederátjárókat, árapasztót stb. nem rajzoltam be, hogy ne zavarja a lényeget. A tavak 95%-ban méretarányosak és formailag hűek a rajzhoz.

Ha szűk határok közé zárnám a három tavat, akkor is egy 454 m x 454 m-es négyzetet kapok: ez 20,6 hektár. Hacsak nem lesz újra einstand/államosítás, akkor ebből a 20,6 hektárból természetesen le kell vonni a Lovastanya épületeinek és a 2.és 3-as számú tavak közé ékelődött nagy legelőjének (valójában parcelláknak) a területét: talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, ez kövér 3,5 hektár.  Összesen tehát, durva számítással, egy 17 hektáros, avagy 170.000 négyzetméteres területről van szó: határvonalait a Lovastanya, a falu lakott övezete, egy védett erdősáv, illetve egy szintén védett, nem beépíthető mezőgazdasági övezet, valamint a Nagykovácsi Önkormányzat egyik fejlesztési területe fogja közre.

Hasznos adalék: ez utóbbi fejlesztési területnek Má-4 a jele a térképen: átmeneti mezőgazdasági terület. Csipkerózsika-föld. Egy sikerrel kecsegtető, konkrét ingatlanhasznosítás megvalósítása előtt vonják ki a mezőgazdasági művelés/ parlagon hagyott állapot alól. Nagykovácsinak összesen 4 ilyen Má-4-es földterülete van: egy itt, amiről éppen szó van, a Telki út mellett,

• egy az Ady Endre utcánál,
• egy az Amerikai Iskola mellett, hosszan elnyújtózva
• és egy a Sebestyén- dombbal szemben, a Mátyus építőanyag oldalában.

Kivétel nélkül nagy jelentőségűek, és a helyi építéstörténet egész múltját/jövőjét meghatározó, nagy kudarcokat és ötleteléseket megélt küzdőterek. Itt megtalálod.

A Békás-tavak feletti Má-4-es terület – amit ötletek szintjén, kiszemeltek már korábban a focipálya kitelepítésére és az új temető kialakítására is – ugyanolyan, mint nagyjából az összes többi Má-4-es fejlesztési terület, vagy éppen a meggyes/körtés /cseresznyésnek nevezett ültetvények, vagy a Békás-tavakat magába foglaló 17 hektáros terület: a tulajdon- és birtokviszonyaikat tekintve brutálisan kuszák, tagoltak, vegyesen parcellázottak. Az önkormányzatnak kész főnyeremény az ilyen. Ja, nem. 

A Nagykovácsi Arborétum. 

Az önkormányzat elképzeléseit nem ismerem: gondolom az egész elképzelés náluk még kezdeti, tapogatózó stádiumban van, bármi előfordulhat benne. Ha ők a teljes terület (25 hektár) átfogó hasznosításában gondolkoznak, amelynek csak egy szeletét -de meghatározó, 20 hektáros szeletét-  képezi a Békás-tó rekultivációja, az sem zavar be a poszt témájába, ugyanis az alább taglalt elképzelés akár az egész területre alkalmazható lenne, mert létezik méreteiben hasonló párhuzam. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a teljes 25 hektár ilyen jellegű hasznosítása elképzelhetetlen. Nagykovácsi – zsákfalu jellegéből és speciális földrajzi helyzetéből adódóan, ahol a gazdasági szempontok súlyozottan esnek latba a rendkívül szűk terjeszkedési lehetőségek miatt – soha nem engedhetné meg magának, hogy ilyen hatalmas területet áldozzon egy…Arborétumra.

De egy kis területet, akár csak 10 hektárt, vagy még annál is kevesebbet: igen. Azt megteheti. Két követhető/megfontolandó példát is tudok állítani ehhez. A Szigligeti és a Folly-arborétumot.

Nagy valószínűséggel mindenki járt már egy-két arborétumban. Földrajzi elhelyezkedésüktől és ismertségi indexüktől függően, ezek némelyike országos jelentőségű, de vannak kevéssé látogatott, ám környezetvédelmi, tájesztétikai szempontból semmivel sem jelentéktelenebb, kisebb növénygyűjtemények is. 

• Az alcsúti 40 hektáros
• a budakeszi 31 hektáros
• a martonvásári 30 hektáros
• a vácrátóti 27 hektáros
• vagy az apró, 3,6 hektáros Folly Arborétum,

a szakembereknek és laikusoknak is örömforrás. Különleges hangulatú, gazdag és sokszor ritka növénytársulásokkal teli botanikus kertek, amelyek kertészeti kutatásoknak, fajnemesítéseknek, iskolák tanulóterepének, általános ismeretterjesztésnek, szervezett szabadidős programoknak, kertészeti üzleteknek vagy relaxáló sétáknak adnak otthont. Növényrezervátumok, őrzött, zöld szigetek. 

A Szigligeti Arborétum 

A Szigligeti Arborétum (a szigligeti irodalmi alkotóházhoz tartozó, elkerített park) kerekítve 10 hektár, 100.000 négyzetméter. 

Még 2012-ben, a nagykovacsi.netre felrakott építéstörténeti fejezetet összeállítva, felhívtam telefonon a Szigligeti alkotóházat, illetve az önkormányzatot, hogy néhány hasznos információt begyűjtsek háttéranyagként. A park fenntartása 3 évvel ezelőtt, évente 2-2,5 millió forintba került. Ez egészen konkrétan a főállású kertész bérét és járulékait jelentette. Segítségként – főleg az aktív kertészeti időszakokban –  olykor kaptak közhasznú munkásokat, illetve olyan embereket, akik valamilyen szabálysértés vagy pénzbüntetésre váltható törvényszegés ellenértékét dolgozták le itt. (pl. gyorshajtás, tartásdíj fizetés elmulasztása)

A szigligeti arborétum természetesen már egy beállt, begyökeresedett, öles fákkal tarkított kert, így a fenntartása egy frissen létrehozandó park költségeihez képest jóval “alacsonyabb”. Persze a Nagykovácsinál szerényebb költségvetésű Szigliget is szívesen alkalmazna több embert az arborétum gondozására, fejlesztésére, ám a mesés földrajzi elhelyezkedése és turisztikai ismertsége ellenére is komoly gondokkal küzd ezen a téren. Jól jelzi ezt, az akkoriban legalábbis kihasználatlan, elhagyatott és romos palántázó kert, amely egyebekben az egyetlen olyan pontja az arborétumnak, ahol a hétköznapi valóság mellbe vágja a látogatót. Mert ezt leszámítva: mesésen gyönyörű. Működtethető és működik.

A belépők árából befolyt összeget (2012-ben 300 Ft/fő) teljes egészében a zöldterületre fordították, de ez sem számított régi keletű pénzügyi forrásnak, ahogy azt megtudtam a Kultúrpartból, a neten vadászva:

"A rentabilitás érdekében 2006-tólnyilvánosan látogatható a kastély 9,2 hektáros parkja, amely 1954-óta védett arborétum. A parkbelépőkből befolyó összeget a fenntartására fordítják. Az arborétum 1997-óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, fokozottan védett terület. A festői kastélykertet még kevesen ismerik, pedig a Szigligeti Arborétum az ország egyik legjelentősebb fenyőgyűjteményével is büszkélkedhet. A fajok száma egy 1968-as felmérés szerint elérte az 520-at, ebből 120 volt a tűlevelűek száma.”

A Szigligeti Arborétum kényelmesen, fáradság nélkül bejárható.

Víztükör nélkül minden ilyen létesítmény szegényebb (de nem értéktelenebb), így a Tapolca patak segítségével egy kis mesterséges tavat/szigetet alakítottak ki benne. Az állandó vízbázisként szolgáló Tapolca patak jelentősen egyszerűsíti a szigligeti arborétum tavának életben tartását: ott nem kell számolniuk a szélsőségesen száraz időjárás okozta vízvisszahúzódással, mint a Békás-tónál. Nagykovácsi viszont, – bár lehet, hogy most tényszerűen csak egy van – három darab ilyen, a Szigligetinél egyenként is  nagyobb tó kialakításának lehetőségével rendelkezik. Olyan adottság ez, amely egészen különleges pozíciót biztosít Nagykovácsinak: nem véletlenül tekintette kitörési lehetőségként és prioritásként Pájer Árpád, 15 évvel ezelőtt, a Békás-tavak rehabilitációját. Ő ugyan nem egy egész Arborétumot álmodott ide, sőt egy felet se, de én e tekintetben, mint már említettem, osztom Orbán Apánk útmutatását, ha az álmok méretéről van szó. Egy ilyen terület "jó minőségben" való fenntartása állami segítség, EU/hazai pályázatok nélkül igen nehézkes – ám nem lehetetlen – ezért fontos olyan források bevonása is, amelyek az adott terület többcélú, hosszútávú, kölcsönösen előnyös hasznosítását teszik lehetővé, nem véletlenül említi ezt a rehabilitációról szóló tanulmány sem. A Lovastanya, profilját tekintve, pl. tökéletes partner lehetne egy ilyen park működtetésének.

A Folly-arborétum

A Google is szereti: honlapok, blogok, turisztikai ajánlók, interjúk, riportok, élménybeszámolók, fotótengerek, videók.

Itt az ideje, hogy csatlakozzam a a magam egyszerű módján a találati listához.

Annak idején valami csodálatos véletlen folytán – a professzionális fotózásra nemigen tökéletes, fátyolfelhős, enyhén párás időt leszámítva, ami engem, az amatőr örömfotóst természetesen nem érintett – a lehető legjobb időpontban voltunk meglátogatni az arborétumot. Egy láthatóan rendkívül intenzíven folytatott, az épített környezet és teljes kertészeti terület felújításával járó munkafolyamat lezárulta után érkeztünk. Augusztus 26.-volt, az amúgy is elképesztően csapadékos idei nyár utószezonjának kezdetén. Határozottan volt valami Átadási-ünnepség jellege a sétánknak, mintha meghívott vendégként tekintenénk a felújított, megújított 100 éves arborétumot: frissen kövezett és szegélyezett gyalogutak, időjárás nem koptatta pihenők-pergolák, új padok, mellettük szinte érintetlen tisztaságú növénykiültetések…na és persze a még illatozóan üde kilátó, ami úgy nézett ki, mintha öt perccel azelőtt vonultak volna le róluk az ácsok. Ezt pusztán azért említem meg, mert az alapító 0,4 hektáron, avagy 4000 négyzetméteren hozta létre ezt az arborétumot, ma pedig, hála a család elképesztő akaraterejének/Istennek/sorsnak egy prosperáló, megújuló, szépülő-épülő, borokat és növényeket is forgalmazó vállalkozás.

Ahogy említettem, területre ma sem nagy: mindössze 3,6 hektár. A közvetlenül hozzákapcsolódó erdőrészlet 1,6 hektár pluszt jelent. A Békás tavak rekultivációja eleve 17 hektárt érint. És képzeld: a Folly arborétumnak még tava sincs. Ennek ellenére nemzetközileg is ismert és elismert arborétum. Botanikai, és teszem hozzá, szerintem tájépítészeti szempontból is ritkaság, a Balaton oldalában, Badacsonyörsön, a Kisörsi-hegyen. Idézek az arborétumot bemutató részletes és tartalmas kiadványból, amelyet még az első látogatáskor gyűjtöttünk be: “Gerd Grüssman, világhírű dendrológus is nagy elismeréssel szólt a gyűjteményről: Olyan, mint egy ékszerdoboz, kicsi, de minden darabja kincset ér!”

Aki már látta, az tudja, hogy ez igaz.

Folly-arborétum, 2014. augusztus/képgaléria

A kiadványból (átfogalmaztam, összegyúrtam, kissé tömörítettem) idéznék egy rövid részletet: “…Az arborétumot Dr. Folly Gyula (1867-1915) pécsi orvos hozta létre…Az akkor még alig 4000 négyzetméteres parcellára, az ott található cseres-kocsánytalan tölgyes helyére, az 1900-as évek elején ültette az egzotikus fenyőfélék első példányait. Ma ezek az Öreg-arborétum néven nyilvántartott, XI. parcellát alkotják, a XIV.-ből. Igyekezett az adott klimatikus viszonyokhoz igazodó, jó szárazságtűrő képességű fajokat összegyűjteni és ehhez elsősorban egy sor híres nyugat-európai faiskola segítségét vette igénybe, amelyek a kiválasztott faanyagot, több évnyi előnevelést követően, kosarakban szállították ki a Kisörsi-hegyhez…”  

Szerény véleményem szerint ez a művelet, a XX. század elején, logisztikai szempontból már önmagában is megér egy csillagos ötöst: szervezés, kiszállítás, átrakodás, fák megóvása az út alatt (a vasúton, úton) és végül, gondolom valamilyen ökrös/lovas szekéren a rendeltetési helyére cipelve. “100 növényt sikerült ily módon elültetni, 60 köbméter földet megmozgatva a kézzel ásott gödrökből,” ami egy nagyon eufemisztikus megfogalmazása annak a vélhető kínszenvedésnek, amit ez a sziklás hegyoldal megkövetelhetett a melósoktól, amit jól kiegészít az is, hogy a “növények ültetéséhez szükséges vizet a Balatonból, faedényekben szállították fel szamárháton. "

Vizes lepedő

• A Nagykovácsi Önkormányzatnak is meg kell oldania a vízutánpótlást – akár létesít arborétumot a falu végén, akár nem – amennyiben egyáltalán nekikezd a rekultivációnak. A száraz kert is szép – a japán kertművészetben különálló stílus –viszont, ha a falu vizet akar látni a Békás-tóban, valahonnan víz kell. Ám akár fúrt kútból vagy az égiek áldásában bízva reméli a vizet, egy dolog biztos: nem kell szamárháton hordania azt. A Nagykovácsi Önkormányzat belpolitikai, világpolitikai, gazdasági szempontból is összehasonlíthatatlanul előnyösebb, jobb, biztosabb helyzetben van, mint az alapító Folly Gyula és leszármazottai. Emberi és pénzügyi erőforrásokat tekintve a lehetőségei szinte végtelennek tűnnek hozzájuk, néhány átlagos magyar polgár lehetőségeihez képest (akik persze bizonyították, hogy messze nem számítanak átlagosnak). Újra: 0,4 hektárralindultak és ma is kicsi a Folly-arborétum.
• A Nagykovácsi Önkormányzat most is küszködik a szemetelőkkel, rongálókkal a Békás-tónál, és nap mint nap szembesülhet az ottani állapotokkal. Hagyhatja teljesen leromlani, elpusztulni, eliszaposodni a Békás-tavat és átengedheti a természetes és természetellenes (emberek által okozott) enyészetnek és folyamatoknak. Nem a Nagykovácsi Önkormányzat lesz az országban az egyetlen, amelyik nem képes minden feladatot felvállalni. Nincs törvény, amely bármiféle fejlesztést írna elő. A kötelező feladatellátás zökkenőmentes biztosítása is szép, nemes embert próbáló feledat.
• Csak egy többfunkciós, a sportolni és pihenni vágyókat egyaránt vonzó arborétum-szabadidő park kialakításával lehet hosszútávon sikereket elérni. Arborétum ösvény, öko-játszótér, futópálya, állatsimogató-falusi állatkert, padok, sétányok, pihenő-szigetek…kezdetben csak vinni fogja a pénzt és jellegénél fogva nem említhető egy napon egy kereskedelmi létesítménnyel. De 17-25 hektár elég nagy terület ahhoz, hogy lehetőséget kínáljon a kreatív hasznosításhoz.
• A Szigligeti- és a Folly-arborétum egy körbekerített, belépődíjas botanikus kert. A Nagykovácsi Önkormányzatnak nem kell bekerítenie a Békás-tavat és nem kell belépődíjat szednie: amennyiben tud gondoskodni a terület őrzéséről és megóvásáról.  Mert ne legyen kétsége senkinek: ha a falu pénzt-időt-fáradságot nem kímélve rekultiválja a tóvidéket, majd azt folyamatos felügyelet és őrzés, illetve fizikai akadályok nélkül szabadon megközelíthetővé teszi, akkor csak bosszúság és keserű, véget nem érő szélmalomharc lesz a jutalma. (Érzékeny tartalom!) Te Szedd.
• A Nagykovácsi Önkormányzat elkülönítheti az egyes funkciókat. Kettéválaszthatja a 17 hektárt. Vagy a teljes 25-öt. Vagy az akármennyi hektárt, amivel dolgozni akar. Csinál egy, csak belépődíj ellenében látogatható, elkerített területet, amelynek a bevételeit hozzátesziahhoz az összeghez, amelyből a szabadon megközelíthető terület őrzését, karbantartását, tisztántartását ellátja.
• Ördög Árok állandó beszennyezése?(Érzékeny tartalom!) Illegális szemétkihordás a falu végi ösvényekre? A tarthatatlan állapotok indokaként megszüntetett szelektív hulladékgyűjtő sziget, a református templom előtt? A Templom tér összetört lépcsői? A megrongált Betlehem? Táblák: Még egy nagykovácsi kutya sem tudja önmaga után felszedni a piszkot, vagy az Intelligens ember nem szemetel, a többinek meg tilos…egy őrizetlen tó, kiépített, nélkülözhetetlen műszaki létesítményekkel és műtárgyakkal (pl. hordalékfogó) remek játszótere lesz annak, aki pusztán a rombolásban leli örömét. És ez attól a pillanattól fogva ez már nem szimpla vandalizmust, hanem közvetlen veszélyforrást is jelent. Ennek elhárítása pedig pénzt vesz ki a költségvetésből.
• (A linkek érzékeny tartalomra visznek!) A kerítés: nagyon hasznos találmány. Hiller Apánk is tudja, hogy a maszatolások kora egyszer véget ér. 
• A Békás-tó: érték. Vagyon. Kék arany. És Nagykovácsi rajta ül. A Szigligeti önkormányzat, vagy éppen néhány magánszemély példája bizonyítja: nem lehetetlen küldetés egy ilyen értéknek a megóvása, rekultivációja és hasznosítása.
• Az Arborétum csak egy ötlet. A rekultiváció önmagában is konfliktusok forrása lesz: tavat megtölt majd. Mert nem csak kiépíteni, nem csak megmenteni, hanem utána megvédeni is meg kell a tóvidéket. 
• Persze: pénzről van szó. Rengeteg pénzről. De a lényeg, elsősorban nem ez. Mindössze egyetlen kérdésre kell válaszolni, mielőtt a döntéshozók elmerülnének a részletekben: Érdemes vállalni ezt a konfliktust? 15 éve nem akadt senki, aki igent mondott volna erre.