Archív poszt, ennek megfelelően.
A szokáshoz híven, a kékkel jelzett szövegek, illetve a jelzett linkek érzékeny tartalmúak.
♣
A falut járva, arcok néznek vissza rád, arcokba nézel.
Az emberi arcokban fürkésző szemek követik a mozgásodat, szelíd őz vet rád lusta pillantást, elmerülsz a kutyák tekintetében, nyomtatott plakátarcok néznek vissza rád a papírról, domborművekbe, szobrokba, díszfigurákba mintázott fejek mellett haladsz el.
Ez a válogatás egy kis csokor azokból az arcokból, akikkel összeakadtam. Természetesen megtalálható néhány, amelyek híres és emblematikus arcai Nagykovácsinak, így mindenképpen helyük van a csapatban, de nem törekedtem teljességre: más témák kapcsán bővülni fog még a lista. Van néhány, amelyek új blogposztok részeként is visszatérnek majd később, de ezeket nem jelzem most külön.
1.-2.
Persze. Ki ne ismerné őket? Mindenki, aki itt él, és mindenki, aki betér a faluba láthatja ezt a két pazar és szívet melengető figurát, akiknek vidám párosa kissé visszahozza az egykori idilli hangulatot. Azt a valójában soha nem létezett vagy csak az idő távolából visszatekintve romantikusan megszépült falusi, paraszti idillt, ami mostanra biztosan kiveszett innen (Figyelmeztetés! A link érzékeny tartalomra visz: lásd 10-es pont)és már soha nem térhet vissza ugyanúgy...vagy csak nagyon sokára, amikor az eszetlenül fogyasztó társadalomnak, ennek az életmódnak, az agglomerációba menekülő városi-műparaszt újgazdagok korának is leáldozik, az aszfaltutakat feltörik, hogy búzát ültessenek a helyére, és mindenki megtanul újra kaszával aratni.
Egy helyi polgár kezdeményezése/ötlete volt a bábuk felállítása (2018. november, Tájoló, 17.oldal), melynek első, tavaly előtt összerakott verzióját néhány unatkozó szellemi nyomorék ledöntötte, még mielőtt ruházást kaphattak volna...az összeépített nyers szalmahengerek. Aztán a bábuállító-ötletgazda, két másik családdal összefogva ismét megpróbálta felülírni a magyar valóságot, és immár sikerre vitték a projektet. Tanulva a korábbi tapasztalatból, most már a polgárőrség/készenléti szolgálat/rendőr is rápillant és vigyáz a sérülékeny műalkotásra. 24 órás őrség azonban nincs mellette, így néhány humanoid tüzes nyílvesszőt lőtt az elkészült bábukba, hátha sikerül felgyújtani őket, no meg a hét határt velük együtt, ha a sors is besegít. A lángolóan intelligens akció a vakszerencsének köszönhetően nem jött össze: íjat ilyen mocsokságra, tehát betegesen öncélú pusztításra (és vadászatra) használni, eleve szentséggyalázásnak számít, és akkor még nem is kezdtem bele semmiféle eszmefuttatásba az oktatás-nevelés-család háromszög kérdéseivel, valamint a társadalomban fortyogó mindennapi agresszió és felgyülemlett düh okaival és várható következményeivel kapcsolatban... de nem is kell, az eredmény látható.
3.-4.
Ez a szigorú arcú vuduharcos, mintha egyenesen Afrika mélyéről vagy Harlemből érkezett volna: komoly karakterábrázolás, az kétségtelen. A szalmakalap valószínűleg elrohadt a fején, így egy új, trendibb, és míly meglepő, nem New-York, hanem Budapest logós bézbólsapkát kapott. Igen, baseball sapka, ha így jobban tetszik.
5.
Ez a jóképű és vagány szerelésű gyerek vagy valami pop-art szobor vagy egy megmentett reklámfigura, de mindenképpen szuggesztív jelenség: nem tudom minek örül, de bármilyen cuccot tol, én is kérek belőle, mert ahogy elnézem a derű egy kivesző műfaj, így lassan pótszerekre lesz szükség.
6.
Kell egy ilyen vidám kiscsaj is a sorba: hasonszőrű társaival együtt, népszerű jelenségnek számítanak Nagykovácsi kertkapuin.
7.
Grimm testvérek like this.
8.
Házhoz jövő lomtalanítás: Nagykovácsiban így működik a rendszer, évente egyszer bárki kérheti, előre egyeztetett időpontban. Igen hasznos szolgáltatás, kivédve ezzel a városi, össznépi lomtalanításokkal együtt járó kellemetlenségeket és konfliktushelyzeteket.
Amikor belefutottam ebbe, nagyon komolyan eltöprengtem azon, hogy ezt a kisgyereknek/cicának/mittudoménminek való vízilófotelt elviszem a Virágos-parkba. Kabalaállatnak. Dísznek. Poénnak. Annyira megsajnáltam ezt a kis fickót, hogy hosszú percekig morfondíroztam a kupac előtt álldogálva, mitévő legyek. Közben egyfolytában engem nézett a gombszemeivel. Ki kéne tisztítani egy kicsit. Ez megoldható. De a tél beállta előtt mindig be kell vinni védett helyre. Rendben van. De eső előtt is, különben ugyanúgy szétázik, megrohad. Ez már szinte megoldhatatlan, elvégre nem rohangászhatok mindig érte, nem is tudnék. Vagy állandóan benn tartani a fedett pavilonban. Macskák ráhugyálnak, bogarak beleköltöznek ott is. Fertőzésveszély, csípés, akármi, egy gyerek elkap valami rüttyőt...ott hagytam. Most már bánom. Egész komoly lelkiismeretfurdalás gyötört utána, szinte hallottam ahogy sír.
9.
Nagykovácsi emblematikus kocsmájának, a Szipirtyónak a falfestése. Nincs mit hozzátenni: hibátlan. A felújítás ráférne, de ezt leszámítva, ez a legmagasabb művészet megnyilvánulása. Autentikus szipirtyóizmus, klasszikus fekete macskával. Egyszarvú párhuzamként: egyfogú. Tulajdonképpen a modern Olympia falusi újraértelmezése. De ezt már Manet se tudná felülmúlni.
10.
Tavasszal talán virágládának a helye, de üresen is hibátlan fal/kerítésfülke. Angyali puttó, béke és csend a rohanó világban. Kis apróság, de az ilyen apró poénok ízesítik igazán az életet, a kertet, az utcát.
11.
Ez felér egy házőrző táblájával.
12.-13.
Ha már tél van, nem feledkezhetek meg a hóemberekről sem. Ez egy Multifunkcionális Hóember. Utcajelző és mosolyfakasztó. A hógyermek erősen liberális szellemben nevelt, ág-punkfrizurás kópé, és az anya széles mosolyában is fellelhetünk némi Shrek-dizájnt, ezzel utalva az előítéletektől mentes, szabad szellemű családi összetartozásra. Egyfajta Anya, gyermekével parafrázis. A hónak ebben az esetben külön jelentősége van: a múlékony anyagi világ helyett inkább az örök értékeket, a lelki boldogságot helyezzük előtérbe, szól az üzenet, a tábla pedig jövőre újrahasznosítható, így némi környezettudatos-recirkulációs szemléletet is felelhetünk a pajkos tekintetű alkotásban.
14.
Kispofám, itt már nincs lacafaca. Egy ilyen menő sálat/sapkát e siralmas ország egyes régióiban, amelyek közül három az EU legszegényebb területei közé tartozik, szerintem simán lelopnak a hóemberről, nem beszélve a répa elfogyasztásáról. Ez az utóbbi 10 év egyik legkomolyabb, mély tradíciótisztelettel átitatott hóembere Nagykovácsiban. Le a kalappal az alkotók odaadása előtt.
15.
Hósárkány, öt méter hosszú, tarajos farokkal, hegyes pálmalevél-fogsorral, narancskarika szemekkel, féldió-orral, tűztövisbogyókoronával. Zseniális és formabontó: méltó az alkotókhoz, én mondom. Annyira tiszteletet parancsoló jelenség volt, hogy még a kukások is kikerülték az úttestre lógó farkát, nehogy felszítsák a haragját. Mondjuk ki is nevették szegényt, de felírtam a rendszámukat, szóval ennek lesz következménye.
16.
Napfivér, Holdnővér.
17.
A felújított (a link érzékeny tartalomra visz!) Wattay-Teleki-Tisza kastély, felújításból kimaradt kőtornyának "vízköpője." Gyönyörű. Vallásosabb, komolyabb, mélyebb vizekre evezek.
18.
A Bencsik-éra (a link érzékeny tartalomra visz!) építészeti aranykorában felépült Református templom előtt alakították ki a Dobos Károly teret, a felszámolt és elbontott hulladékudvar, illetve a régi kertészeti-gazdabolt telkén. Itt található az emlékmű: egy arc figyel rád Nagykovácsi múltjából.
19.
Arcok, amelyekkel szintén csak időszakosan találkozhatunk. A Templom téren felállított Betlehem részlete: önmagáért beszél. Az állat szinte megszólal, de a figurák is nagyon jól előadottak, szépen sminkelt darabok: 2011-ben 150.000 Ft-ba kerültek, plusz a resztli a felállításhoz/építéshez. Talán nem véletlen, hogy igazinak hitték őket, amikor az emberalakok még abban az évben megjárták az árokpartot.
20.
Az 1746-ban felszentelt római katolikus Nagyboldogasszony-plébániatemplom szobra. A barokk épület országosan védett műemlék, a szobor pedig tökéletes, ahogy van, de nem szorul az én dicséretemre.
21.
Turul-tekintet, pókhálóval.
22.
Arcok, amelyeket nem látsz, de amelyek a felvésett nevek útján néznek rád, időn és téren át, ezúttal szó szerint is. A Templom téren álló, a háborúk áldozataira és a meggyilkolt Tisza István miniszterelnökre emlékező oszlop, csúcsán a fentebb látott kerecsen-altaj sólyom-szirti sas-griffmadár, tehát turul-szoborral.
23.
Egy kétezer éves arc, a plébánia falában: 1842-ben a Nagyszénás déli lábánál, szőlőtelepítés közben bukkantak rá a római sírkövek maradványaira, amelyeket az akkori plébános falaztatott be. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy nagyon rossz helyen vannak, és védett helyre kéne őket vinni, vagy gondoskodni a védelmükről, hogy az idő vasfoga ne pusztíthassa őket tovább. Jellegénél/természeténél fogva, nagyjából felbecsülhetetlen értékű lelet mindegyik.
24.-25-26.
A lelki arcok, a vallásos arcok, a mítikus madarak tekintete és a sírokból kitekintő arcok után már nem lesz meglepő, hogy az arcok egy másik fajtája is bekúszik a látómezőbe: arcok, ahol a befogadó fantáziája is aktív részese a kapcsolatnak. Egy nagyon is konkrét, de már kisimult kőszobron egy másik fej, mintha sisakban lenne...vagy talán a sisak is egy fej. Játék a fantáziával. Éjszaka, amikor rájuk esik a fény, elég misztikus, horrorisztikus, "kissé utópisztikus " hatást keltenek. Természetvallások hívei, mese-és fantasykedvelők előnyben. Házőrző szellemek a kapuban. Én nagyon bírom.
27.
Kapuvasalat, amely egy bajszos arc is egyben. Van benne valami nagyon paraszti-falusi jelleg. Zseniális.
28.-29.
Rajzfilmekben, képregényekben, mangákban, fantasy filmekben és könyvekben, horror-mesékben ennél különb élőlények is felbukkannak. Vastag és hosszú orrú, a fején nehéz hajat viselő, csápos, mítikus lény. Egy elefánt vagy egy vadkan és egy polip szerelemgyereke: ezt még elképzelni is perverzió, de, ha megnézed ezt a csodálatos facsonkot, a mesék világának egyik állatát már nem nehéz belelátni. Vagy igen? Nekem nem.
30.
Ebben talán nincs vita: ez egy arc. Gyakorlatilag a Trónok-harca Varsafákat-Világfákat használó emberalakra rímel, bár valószínűleg inkább csak egy kis játék eredményeképpen született, ahol talán egy kisgyerek kreativitását edzették. Bár, ki tudja. Lehet, hogy egy rajongó szeretett volna magának egy világfát.
31.
Ez viszont a természet hibátlan alkotása: egy arc a fában, a Virágos sétány végén kezdődő kirándulóútvonal mentén. Ez már simán elmenne a Trónok harcában, illetve ez maga a valóság, amelynek nincs szüksége filmekre. Látod az arcot? Hunyorítva nézd meg, akkor előjön.
♣
A teljes fotógaléria egyenként itt, lepörgethető.