Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka, és állítólag japán közmondás)

♣

• Az első fejezet itt  
• A második fejezet itt 
• A harmadik fejezet itt olvasható

♣

A negyedik fejezet előzetese:

• a nem kívánatos növények listája
• Aknázómoly, Coca-cola, Big Mac, Filoxéra, pótkávé két indiánölés között

♣

"A nem kívánatos növények, tehát…

A juharokból azok, amelyekből, már említettem párat korábban: az Acer palmatumot, Acer japonicát vagy pl. az Acer negundót (Zöld juhar, avagy kőrislevelű juhar. Egészen konkrétan invazív növényként határozták meg: már szóba került), tehát ezeket a nagyon idegenföldi növényeket, amelyek vagy nem lesznek szépek, vagy nem maradnak meg, illetve agresszívek, mint a kőrislevelű juhar, ezeket nem ajánlom.

Az előtérben egy Acer palmatum, zord indafoto

Nyírek. A nyírek divatnövények és egy nagyon peches társaságnak bizonyultak Magyarországon, mert az eredeti élőhelyeihez képest nálunk sokkal nagyobb a légszárazság. A nyírek többnyire hegyvidékeken, szurdokokban és olyan egyéb helyeken érzik jól magukat, ahol a csapadék mennyisége, a nedvesség és a pára sokkal magasabb, ezért nálunk kevésbé alkalmasak házi kerti nevelésre, pedig nagyon jó fajták vannak. A nemesítők az utóbbi időben a színes törzsű nyírek tömkelegére gyúrtak rá. Az ugyanis egy Vörös-téri tévedés, hogy a berjózka (nyírfa, oroszul), a nyírfácska, az csak fehér törzsű lehet. A nyírfák törzse nagy részben csokoládébarna, vörös, rózsaszín, narancssárga. Az angolok a színes vesszőjű somok mellett a színes törzsű nyírfákat is nyomják, és óriási szelekció van belőle. Nálunk nagyon nehezen él meg, és ha nem akarunk visszatörő csúcsú, kínlódó növényeket látni a kertünkben, akkor inkább kerüljük a nyíreket.

Ugyanez vonatkozik az Égerekre, mert csak speciálisan jó vízellátottságú talajon érzik jól magukat. Arról nem beszélve, hogy az éger ún. gyökér szimbionta, tehát gyökérbaktériumok szükségesek a jó fejlődéséhez. Nem megfelelő vízellátottságú területbe ültetve sínylődnek, döglődnek, rosszul fognak kinézni.

Ugyanez vonatkozik ezen a környéken a szelídgesztenyére. (Ezt már mástól is hallottam, de éppen az egyik közeli ismerősöm kertjében, Nagykovácsi ófalujában, egy egészen pompás, idős szelídgesztenye fa él, nagy terméshozamot produkálva. Lehet, hogy ez kivétel.) Egy darabig éldegél, aztán egy idő elteltével sárgulni kezd, pedig nagyon szép és kívánatos, de nem lesz belőle igazán jól működő dísze a kertnek.

Az Ezüstfákat hadd említsem meg. A legóvatosabban bánjunk velük. Kettő van belőlük, ami számításba jöhet: az egyik a közönséges Ezüstfa, aminek ilyen hosszú, szürkés termése van (Keskenylevelű ezüstfa, Elaeagnus angustifolia, szintén említve az előbbi linken, özönnövényként) a másik pedig az Elaeagnus Umbellata, aminek apró, nagyon magas vitamintartalmú termése van. Az NDK-ban annak idején nemesítettek belőle fajtákat, szörpöket és lekvárokat készítve belőle. De vigyázzunk! Bármennyire is ötször annyi a vitamintartalma, mint egy közönséges gyümölcsnek, Vácrátóton például az első számú közellenség. A madarak ugyanis széthordják a magját és hihetetlenül agresszív. Mutatós, szép, illatos, hasznos, de ne engedjük be a kertünkbe.

Celastrus. A kúszó fafojtó. Nagyon mutatós futónövény, olyan termése van, mint a kecskerágónak. (Folyondár-kecskerágónak is hívják) Azt szoktam mondani, a sajátunkba soha, legfeljebb az ellenségünk kertjébe ültessünk belőle, de oda is csak akkor, ha legalább egy kilométerre lakik tőlünk, mert egy éven belül azt fogjuk látni, hogy megjelenik a mi kertünkben is ez az átok. Nem élősködő növény, tehát nem vonja el a tápanyagot a fától, de annyira agresszívan és nagy tömegben fut a támasztékul használt fára, hogy beborítja a növényt, eltakarja a napfénytől a lombját, és így megfosztja a fotoszintetizálás lehetőségétől: éhen hal a fa, magyarul. Ez egy nagyon nem kívánatos növény.

Fraxinusokról, a Kőrisekről már beszéltünk: nagy tömegű magot adnak, szemetelnek (Szemetelnek: ez a jelző egy növény, bármely növény esetében természetesen értelmezhetetlen, legfeljebb az átlagos házikert, park, arborétum stb. fenntartásának, gondozásának időigényét vizsgálva magyarázható meg a jelentése, szerény meglátásom szerint. A Föld nevű bolygón egyetlen élőlény található, amelyik tud, képes, és akarva-akaratlanul szemetel: az ember.) Nagyon nem kívánatos növény. A faiskolások azért nyomatják, mert könnyű csinálni, jó, egyenes törzsű, egységes állományt lehet létrehozni belőle. Ne tegyük bele a házikertünkbe, inkább kerüljük. (12 db van a kertünkben. Tulajdonképpen nem is tudom, milyen fajták. Mindenesetre sokszoros coffee-table book és özönnövény tulajdonosok vagyunk. Kézhez kaptuk a kőriseket, a telek megvásárlásával együtt. Nem bántottuk őket. Rajzosan szálazott, erdei ligetet alakítottuk ki abból a facsoportból, miután hetekig-hónapokig tartó munkával kiszabadítottuk a nagyjából 3 tonnányi folyondárból és gazból. Imádom mindet. A madarak is. Egy kicsi, alig néhány négyzetméternyi erdő a kertben. A kőrisek szó szerint leköltöztek a hegyről, a kertünkbe, amelynek erdei határvonala alig 200 méterre van tőlünk. Nem csak nálunk van ez így, sokfelé megtalálhatóak: utcán, kertekben egyaránt. Egyik szomszédomnál hosszú, kőrisekből álló fasor szegélyezi a kerítést. Amikor ideköltöztünk, már az mi kőriseinknél nagyobb, de még fiatal fácskák voltak: ma 15-20 méter magas óriások, hatalmas lombtengerrel. Gyönyörű, alkalmazkodó, viharálló, szívós, de valójában csak akkor reagál gyors növekedéssel, ha erőteljesen visszavágod.  (folyamatos kandalló-gyújtós utánpótlás) Ilyenkor két métert nő egy évben. Légvezetékek alá ültetni/ott hagyni életveszélyes ostobaság,  – mi is kivágtunk néhányat— de ha nem aggaszt a kerti munka, mert tagadhatatlanul sok levelet hullajt, nincs velük semmi gond.) 

- De akkor a mannakőris az igen…– érkezett egy emlékeztető beszúrás valahonnan.

- Igen, azt említettük, a Virágos kőris vagy más néven Manna kőris, tehát az ornus, (Fraxinus ornus) az jó, az kívánatos, azt külön vettük ebből a csoportból

- De a magas kőris az nem.

- Az nem. Nagy termetű, rengeteg a magja, kikel mindenhonnan, kihajt, ilyen (kezével mutatja: égre törő, egyenes) sudarakkal less tele a kertünk, lehet, hogy itt is valakinek előjön a kertjéből, mert a telke közel van az erdőhöz (Jelen!) nem ajánlom. Az ornust, azt igen.

A Gleditsiák, a Lepényfák. Kétarcú társaság. Vannak ma már belőle tövismentes, sárga lombú, vöröslő lombú változatok, de általában nagytermetűek, tehát nem valók házi kertbe és a tövises fajták pedig végképp nem, mert senki sem szeret a lábfejéből kijövő tövisekkel visszamenni a kertből a lakásba. Általában nagyon kellemetlen, balesetveszélyes növények.

Gymnocladus dioicus. Egy nagyon szép és nagyon kellemetlen növény, az ún vasfa, vagy más néven amerikai vasfa. Az amerikaiak Kentucky caffetree-nek hívják, mert a pioneerok , a vadnyugatot meghódító telepesek, ennek a fának a nagy magjából pörkölve csináltak maguknak pótkávét annak idején, felhörpintve azt, két indiánölés között. Miért nem javaslom? Nagyon mutatós fa, szarvasagancsfának is szokták hívni, mert vastag, vaskos ágai vannak és nagy lapos hüvelytermése, de hihetetlen módon sarjadzik, egész erdőket tud létrehozni, ha valahová bekerül véletlenül. Úgyhogy ne ültessük be, pedig szép növény.

Ugyanez vonatkozik a Juglans-okra, tehát nem csak a házi dió, dióra, hanem nagyon sok díszfának is alkalmas dióra, a mandzsu dióra, az Észak-Amerikából származó, egészen pici vagy nem termésűekre is. Azért tartsuk távol a kertünktől őket, mert allelopátikusak, vagyis olyan kémiai anyagokat termel az avarba lehulló lombjuk, hogy egy csomó növényt kiöl, vagy nem enged nőni. (A diólevél komposztban való hasznosításával kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények internet/kertészet szerte. Nagykovácsiban egyébként, ezt minden itt lakó tudja, úton-útfélen találkozni diófákkal, árokparton, utcán növő vad, és ültetett diófákkal. Egy átlagos nagykovácsi kertbe beereszteni/megtartani, ha már ott volt – főleg a mérete miatt – erősen meggondolandó. De ez nem sok embert riaszt vissza, ahogy elnézem a sétáim során. Minket sem.) 

Ugyenez a helyzet a vadgesztenyével, vigyáznak is vele, annak is van egy ilyen allelopátikus tulajdonsága. Bizonyára tudják ezt, éppen ezért ennek a lombját sem ajánlott betenni a komposztba, bár a vadgesztenyét talán említenem sem kéne, mert a mérete miatt egy házikertben nem is nagyon jön számításba. (Ha a szil belefér a szórásba, mint ajánlott növény, a maga 10-40 méteres magasságával, szerintem ne legyünk ilyen diszkriminatívak szegény vadgesztenyékkel, pusztán egy kis méretbeli akadály és némi mérgező jelleg miatt. Vannak a faluban gazdag emberek, hatalmas telkekkel. Halkan említve itt, Nagykovácsi híres, állandó vergődéssel összekalapozott anyagi források árán megmentett, majd 2004-től Helyi Védelem alá került, gesztenyefákból álló fasorát, a Kossuth Lajos utcán. A vadgesztenye fasor emblematikus a faluban: ez a poszt részletesen bemutatja. Ugyan még sehol sem láttam Nagykovácsiban, kiskerten belül, ami azért nem csoda, így Kósa Géza valószínűleg ráérzett a veszélyforrásra, ami nem elsősorban az allelopátiában rejlik.)

Vadgesztenye fák a Kossuth Lajos utcán, zord indafoto

- Most úgyis elintézi az aknázómoly…– szúrta közbe Peregovits László. 

- Igen – válaszolta Dr. Kósa Géza –, most elintézi az aknázómoly, de megemlítem, nagyon jól lehet védekezni az aknázómoly ellen, mert egyszerűen egy injekciót kell belenyomni a fába ,és akár két évig is gondmentes marad. Az aknázómoly is az amerikai nép ajándéka…

- Az nem. A Cameraria ohridellát, azt itt írták le  Macedóniában…

- Itt írták le, de amerikai származék, mert Amerikában van a rokonsága (nevetés) Valamikor átkerült ide. A Coca-Colával meg a Big Mac-kel együtt, én ezt is odasorolom, az aknázómolyt. Meg a Filoxérát is. (Nagy röhögés. Én ugyan a Big Mac tekintetében nem vagyok ennyire szigorú az USA-val, de aki nem tudná azt, amit minden kezdő összeesküvés-elmélet hívő kapásból vág: a filoxéra, az európai szőlőkultúrát szinte teljes egészében elpusztító gombabetegség volt. Mellesleg: a második fejezetben, az Öregiskola előtti plakátokon felsorolt 18 özönnövényből, 13 Észak-Amerikából került át ide. És akkor még a colorado bogarat nem is említette az előadó. )

Liriodendron, az igazi tulipánfa. Az, amelyiknek tulipánalakú a levele. Sokan összekeverik a Magnóliával, a liliomfával a tulipánfát. A tulipánfának tulipán alakú, négy karéjú levele van és lombfakadás után nyílik. Kívánatos növény, de nagyon nagy termetű és nem szereti a meszet. Kínlódni fog, sárgulni fog.

Ugyanez vonatkozik a liliomfákra is. A liliomfák, a Magnóliáknak egy szelete, amiket a Magnolia focusból nemesítettek, az nagyon jól bír mindent, de tessék elültetni egy jó márgás, nagykovácsi kertbe és nézzék meg, hogyan fog majd szenvedni szegény: rövid hajtásokat hoz, virágozni sem fog igazán, mert nem szereti a meszes alapú talajokat. (Liliomfa és Tulipánfa szájbarágó itt)

- Vannak Nagykovácsiban pedig nagyon szép, nagy Magnoliák…– említette meg valaki. (És tényleg vannak, de nem a mienk. A miénkre minden igaz, amit KG állít. Szomorúan szenved, hosszú évek óta. Idén tavasszal átültetjük. Hátha. Akkor. Talán.)

- Azok a nagy, öreg soulangeana, ilyen lilás, nagy virágokkal…– bólogatott Dr. Kósa Géza. 

-Igen.

-...na, annak, mint említettem, a Magnolia focus az egyik szülőfaja, és az hibrid, az bírja. Ezek a nagy soulangeana hibridek, porcelánlila virágúak, ezek bírják, de csak azok (erről van szó). Nagyon széles kínálat van a piacon, és a többiek szépen viszatörpülnek és tönkremennek.

A Paulowniáról, a császárfáról beszéltünk: nem ajánlom a sokféle rossz tulajdonsága miatt. Hiába van gyönyörű és illatos virága.

Platánok. A méretük, de nem csak a méretük, hanem számtalan nagyon kellemetlen betegségük pl. csipkés poloska, allergén levél, termésszőrözöttség miatt sem nagyon kívánatosak, pedig nagyon jó növények.

Megemlítem a nyárfákat, amelyeket én kétarcú társaságnak tartok, mert kiöntöttük a csecsemőt a fürdővízzel, Ugyanis nagyon jó nyárfák vannak, amiket nem szabadna bántanunk. Bár törékeny az águk és bizonyos szempontból nagy méretűek. (Bizonyos szempontból? Apósomékkal szemközti telken egy nagyjából 30 méter magas, irgalmatlan vastag törzs és ágrendszerű nyárfa áll, több ezer madárnak adva otthont, menedéket. Egészen lenyűgöző példány, de a csodálatom mellett sem tudok soha megfeledkezni arról, hogyha egyszer kicsavarja egy szélvihar, ízzé-porrá zúzza az alatta álló családi házakat. Jellemző esetként megemlítem, hogy néhány évvel ezelőtt le kellett vágni az egyik, kb. 1 méter átmérőjű vezér ágát, a hozzá tartozó teljes ágrendszerrel együtt természetesen. Az egyébként láthatóan vérprofi, nagy gondossággal, kímélettel és megfontoltan dolgozó, darus kocsival érkező kertész-alpinista csapat, egy teljes napon át melózott a fán, míg a magasban hintázva-mászva, kezelhető darabokra leszeletelték, aztán csörlőkkel leeresztették a földre és ott összevagdosták az ágakat. Utána még napokig álltak a tönkök, kuglik a kertben, mert azoknak a kisebb darabokra vágása egy külön művelet volt. Alig egy-másfél évvel ezelőtt Nagykovácsiban is szemtanúja voltam egy ilyen, építkezést megelőző műveletnek, ahol a telken álló gigantikus nyárfákat bontották vissza, elviselhető, kezelhető méretűre. Napokig csinálták.) De pl. jegenyenyár, az nem hoz repítőszőröket, és akad egy sor ilyen szelekció még, de sajnos a nyárfa általában nem jó. A nyárfák fa elszínen gyökeresednek, tehát nagyon fent futnak a gyökereik, így tönkreteszik pl. a járdákat. Nagy termetűek, törékenyek az ágaik, a szelet nem bírják. Hiába kívánatosak, dekoratívak (mesésen gyönyörűek, egész pontosan) mégsem igazán kedvelhetőek.

Most már nagyon tömöríteni fogok.

Japánbirsek. Nagyon kellemetlen társaság. A kínai, ún.  Chaenomeles speciosa hibridek nagyon jól bírnak mindent, viszont az igazi japánbirsek, tehát a japonicának a hibridjei, azok – tessék majd megfigyelni – egy idő után nem akarnak virágozni, besárgulnak, nem nőnek meg igazából. Tehát itt is szülőfajtól függően lehet szelektálni.  (Állítólag nincs sokféle variáció. De még így is, ember legyen a talpán az a laikus, aki szakértő tanács nélkül képes a japánbirsek között eligazodni. Ha csak háromfélét lehet kapni, akkor is. Lehet, hogy nem reménytelen vállalkozás hasznos információt kicsikarni a komolyabb kertészetekben az eladókból egy-egy japánbirs valódi szülőfaját illetően, pl. a megnevezés alapján – amennyiben az korrekten feltüntetésre került –, de attól tartok az esetek többségében a végeredmény legfeljebb ez lesz: Japánbirs. Fény, talaj, vízigény. X Forint. Hármas pakkban olcsóbb. Kassza jobbra. Köszönjük a vásárlást. Könnyen lehet, hogy mi egyszerűen csak ráhibáztunk, mert a messzi múltban, amikor kettőt is vettünk s elültettünk, eszünkbe sem jutott a szülőfaj alapján választani. Nem is gyúrtunk arra, hogy ezt nézzük. Tetszett a növény, és kész. A kertbarátok gátlástalan lelkesedése. Ösztön és mázli: nincsen szép kert, ezek nélkül. Tény, ami tény: a mi japánbirseink gazdag virágzatú bokrok, amelyeket állandó metszéssel kell kordában tartani, mert nem szoliterként ültettük el őket – hiba –, így folyamatosan összeakaszkodnak a köréjük rakott növényekkel. Szerintem tehát érdemes próbálkozni vele Nagykovácsiban is, ezen a remek sárga-márgás agyagon.)

Japánbirs, zord indafoto

Ugyanez vonatkozik a magyalokra, az Ilexekre. Nagyon nagy választék található belőlük, de utálják a meszet, utálják a fagyzugot, pedig rendkívül kívánatos és mutatós dísznövények.

Potentilla fruticosa, a cserjéspimpó. Mindenki ismeri ezt az öt levélkéjű, ma már hófehér, rózsaszín, sárga, sötétpiros minden árnyalatában beszerezhető növényt. Sokan nem tudják, hogy a cserjés pimpó az egy cirkumpoláris, tehát észak-amerikai és szibériában élő növény. Egy mocsári növény, szegényke. Tehát ha nem kapja meg a szükséges vízellátottságot és párát, akkor eléldegél ugyan, de nem lessz teli virágtengerrel, amely eltakarja az egész lombját szinte. Én láttam virágzásban, s tényleg egy nagyon szép és jó növény, a száraz helyeket azonban nem bírja, tehát nagyon óvatosan kell betelepíteni, területet választani neki. (Nálunk az egyik egy lejtő aljában áll, szoliterként, a gyökérzeténél támfalakkal körülvéve, és így gyakorlatilag minden locsolásnál/esőnél vízben tocsog. Virágzik is, mint a korrupció M…Mexikóban.)

Ilyenek az orbáncfüvek, a cserjés Hypericumok. Kitűnő, nagyon szép növények, nagy virágúak és dekoratívak. Mész és szárazság: ez a kettő, amit nagyon nem bírnak. Bármennyire jó növények, van néhány nagyon jó hibrid fajta, amelyek most már közparkokban megjelennek és tölteléknek használják, de általában az orbáncfűvek nem kívánatosak, mert nem kapunk jó eredményeket.

Ugyanez vonatkozik a Pyracanthákra, a tűztövisekre. A tűztövisek legszebb fajtái fagyérzékenyszülőkkel rendelkeznek és ezért nálunk gyakran visszafagynak. Tűztövisek kellemetlenül szúrnak. (Ez valóban kínos, kivéve akkor, ha a galagonyához hasonlóan, éppen a tövises jellegét kihasználva akarnak belőle védősövényt készíteni, ahogyan azt nagyon sokan, sokfelé megteszik Nagykovácsiban) A tűztövisek nem szeretik az árnyékot, még a félárnyékot se nagyon. (Igaz. Kőkemény Nap-imádó.) Árnyékban nem fognak virágozni, nem fogják azt a töménytelen termést hozni, és ráadásul a meszet se nagyon kívánják. Rendkívül jó, dekoratív növények, mégsem valók igazából ilyen típusú, meszes talajú házikertekbe.

 Tűztövis, zord indafoto

Hóbogyókról szóljuk még. (Bogyósloncnak is hívják) A hóbogyók sokféle színűek, nem csak a fehér termésű Symphoricarpos létezik belőle. Van belőle bordó, rózsaszín stb. De ez egy rendkívül agresszív növény. Nagyon óvatosan ültessük be, eresszük be a kertünkbe, és csak akkor, ha készen állunk arra, hogy üssük, verjük hetente, mert megy, mint a gyík, és valóban mindent kiszorít, elfojt. Nagyon sokat küszködünk Rátóton egyes, nagy foltokkal, mert nehéz velük elbánni.

És végül, hogy a türelmükkel ne éljek vissza tovább, a Weigelákkal, a rózsaloncokkal zárjuk a sort. Megint egy nagyon érdekes, kétarcú társaság. Általában fajok nincsenek a piacon, tehát csak fajták vannak. Valamikor száz évvel, 50 évvel, 20 évvel ezelőtt nemesítették, sok szülőből keresztezve őket, a szubtrópusi Kelet-Ázsiában is. Általában a 10 fajtából kilenc, a nyári monszun területéről érkezett Kelet-Ázsiába, és emiatt nálunk nem lesznek igazán szépek. Angliában, Nyugat-Európában nagyon ütőképesek, ott rengeteg fajta található. Nálunk, ha megfigyelik, gyakran visszaszáradnak a csúcshajtások, nem adnak minden évben jó virágzást, gyakran sárgulnak, nem bírják a meszes talajt. (Azért nem reménytelen feladat. Nekünk az egyik legszebb bokrunk, egy rózsalonc. Ezt valószínűleg annak köszönhetjük, hogy valami nagyon jó sarzsot fogtunk ki, de talán annak is, hogy nem bíztuk a véletlenre a megmaradását, és jó helyre is ültettük. A kora reggeli órákat leszámítva, nyáron, délután kettőig félárnyékban van, csak utána éri Nap. Körülötte teljes talajcserét csináltunk, sok vizet kap, ez utóbbit láthatóan jól bírja. Az viszont igaz, hogy nem minden évben ad ugyanolyan erőteljes virágzást. Virágzik, ugyan, de csak a minimális szolgáltatási szinten, mint a sztrájktörvényben, olyan 60%-ig. Ilyenkor talán erőt gyűjt a következő évre, mert akkor viszont tombol.)

Hát, itten ledaráltam és a nyakukba öntöttem egy csomó információt, elnézést kérek. Ha még van türelmük és kérdezni szeretnének, akkor állok elébe.

- A bambuszok…– kezdte Peregovits László.

- Jaj, a bambuszokat elfelejtettem. Na, ez egy nagyon fontos kérdés, és én duplán vagyok megszólítva ebben az ügyben. Mint mondtam, nekem Kelet-Ázsia a szakterületem, ahol a bambuszokat igazából megszerettem, és a ma Magyarországon hozzáférhető, egyetlen bambuszokról szóló könyvet, azt jórészt én írtam. Az a címe: Bambuszok és díszfüvek. (Ez az a könyv. 275 oldal, nagyon részletes, informatív, és széles ölelésű áttekintés, sok fotóval, tösszefoglaló áblázatokkal)  Jó 15 évvel ezelőtt jelent meg. Ebben elemezgetjük a bambusz kérdéskört.

A bambuszok nagy része szerencsére nem fagyálló. Két életmódot folytató típus van közöttük: az egyiknek állandóan elágazó rendszerű a gyökérzónája (Monopodiális) a másik pedig egyhelyben, oszlopban marad. (Szimpodiális) Az előzőből, a monopodiálisból, nagy bajok származhatnak, mert ha nem tartjuk kordában, az egyik legkellemetlenebb özönnövény válhat belőle. A bambusz egy új növény, és igazából most van terjedőfélben az országban. Igen-igen nagy óvatosságot javaslok a használatát illetően, mint egy olyan személy, aki sokat foglalkoztam vele. A rátóti kertben 40 faj van eltelepítve és nagyon küzdelmessé teszi az életünket. Az egyik probléma, hogy amennyiben nem tartják kordában ott, ahová betolja a fejét, akkor ott képes kiölni az egész kertet.

Négy-öt méter magas fákat kinyom, elöl, mert olyan erős a rizóma (gyöktörzs)-rendszere, hogy hihetetlen mennyiségű tápanyagra van szüksége. Az erőteljes növekedéséhez szükséges tápanyagot ki kell húznia a földből, ezért rendkívül módon talajzsaroló, rendkívüli módon vízkiszippantó, ezért is szokták alkalmazni talajkiszárításra, bizonyos vizes területeken. Ugyanakkor leárnyékolása és agresszivitása miatt, mindent tönkretesz, tehát egy nagyon nem kívánatos növény, ha nem tudjuk kordában tartani.

Mit szoktak vele csinálni? Mondok pár példát. A kyotói botanikus kertben van egy nagy bambuszgyűjtemény, ahol két meter mély, zsaluzott betonfalak választják el a növényeket egymástól. London mellett, a Bár Hallanám Gardenben egy másik technológiát alkalmaztak: ott kétujjnyi vastag, műanyag, gumiszerű, különlegesen rugalmas és erős anyagú falat raktak le a bambuszok köré, hogy meggátolják a bambuszok gyökérzetének terjedését, mert egyébként még a falon is átmegy. Máshogy nem tudják kordában tartani. Nekünk is van módszerünk: a kapa. Mint különleges, műanyag eszköz. (nevetés) Amikor jön elő az újabb hajtás, akkor odavágunk neki.  Így gyengítjük tulajdonképpen a tövet, így nem lesz képes továbbmenni. Köszönöm szépen, hogy felvetetted, ez egy nagyon problematikus növény, tehát tessék óvatosan kezelni. Dézsában lehet tartani. A törpebambuszok pedig nagyon jó árnyéki talajtakarók és nem olyan agresszívek, könnyen kordában tarthatók. A nagytermetű bambuszokkal viszont igen óvatosan tessék bánni, hiába van gyönyörű sárga nádú, csíkos nádú, bordó…egy veszélyes társaság.”

♣

Voltak további kérdések. A következő részben.

♣

Nem ajánlott növények, illetve néhány esetben csak nagy körültekintéssel és odafigyeléssel bevállalható növények:

1. Acer palmatum, Acer japonica, Acer negundo (Zöld juhar/Kőrislevelű juhar)→De vannak ajánlott juharok itt!
2. Nyírfák
3. Égerek
4. Szelídgesztenye
5. Ezüstfák (Keskenylevelű ezüstfa/Elaeagnus angustifolia(ez már említve), Elaeagnus Umbellata
6. Kúszó fafojtó/ Folyondár kecskerágó/ Celastrus orbiculatus
7. Kőrisek (már említve)→ Kivéve a Virágos kőris/Mannakőris, tehát a Fraxinus ornus: ez ajánlott!
8. Tulipánfa
9. Liliomfák → kivéve a Magnolia x soulangeana hibridet!
10. Császárfa (már részletesen szóba került)
11. Platánok
12. Nyárfák
13. Japánbirsek
14. Magyalok
15. Cserjéspimpó
16. Orbáncfüvek
17. Tűztövisek
18. Hóbogyók
19. Rózsaloncok
20. Bambuszok