2022. január 18. írta: zord íjász

Nagykovácsi ősz

Archív poszt, ennek megfelelően.

1.2.

Nagykovácsi, ősszel. Színek, hangulatok, formák, fények, fák, erdők, utcák, utcakertek, kertek, ösvények.

Nagyon különböző minőségű gépekkel készült, kb. 12 évnyi digitális fotóanyagból válogattam össze a poszt képeit, napkeltétől-napnyugtáig sokféle napszakban készült fotókból. Kizárólag szeptember 30. és december 1. között exponált képekből szemezgettem: értelmet kap benne az indián nyár/vénasszonyok nyara kifejezés is, tehát az októberi meleg napok és szinte nyárias színekkel vegyes novemberek is akadnak közöttük. De olykor vad tél is. A fotókat semmiféle durva manipulációnak nem vetettem alá (képzajt, géphibát, nappal szembeni fotózás hibáit szedtem le, maximum fél százalékig, annyira se), nem retusáltam őket véresre, bennük hagytam szinte minden esetlegességet. A fotók egy része más blogposztokban is felbukkan majd, de ez mindig így történik, attól függően, hogy az adott kép melyik témához illeszkedik (házak, utcák, utak, kertek stb.). Itt is visszaköszön néhány.

Készítettem már posztot a tavasz költészetéről Nagykovácsiban, és fölénk boruló égbolt fényeinek gazdagságáról. Most, hogy jön a tél, és már jönnek enni a madarak, itt az alkalom áldozni a természet és a mérsékelt égöv egyik legszebb, festői alkotásának is: hálát adok azért a sorsnak, Istennek, Föld Anyának, hogy a Földnek ebbe a szegletébe születtem, és mind a négy évszak változó arcának szemtanúi lehetek.

Könnyű szeretni az évszak színorgiáját, de én – az ónos esőt leszámítva – az őszt a nyúlós, nyomasztó, sötét, taknyos, lucskos, esős, szitálós, ködös, csöpögős, zimankós, deres, szomorú, zord időkben is szeretem. Ez utóbbi esetekben akkor azért egy kicsit jobban, ha a meleg lakásból figyelem, forró csokoládéval, gőzölgő teával, meleg kakaóval, vajas-mézes kaláccsal a kézben, mert úgy kellemesebb. De van romantikája annak, amikor magányosan járod a faluutcáit, a szürke, elcsendesedett, hidegre forduló novemberben például, valami négylábú svihákkal a póráz végén, mert az ősznél nincs alkalmasabb évszak arra, hogy az ember befelé, a belső hangokra és a gondolataira figyeljen. Az őszi várost a filmesek, operatőrök, fotósok, vagy a műtermeikbe visszahúzódó festők, képregényművészek szeretik, mert az őszi fény és időjárás jól összekapcsolható a mesterséges környezettel a látványos ábrázolásban a drámák, a tragédiák, a súlyos üzenetek összes kellékével, akár egy film noir-ban akár egy vásznon. A felhajtott gallérú kabátban, zsebre dugott kézzel sétáló, a ködös őszben magát fázósan összehúzó, magánytól és elszigeteltségtől szenvedő nagyvárosi ember képe egy könnyen megszerethető és lefordítható filmes alapvetés. Az ősz jó csendestárs az alkotók számára – szerintem a legtöbb jó könyv témáját ősszel vagy télen találják ki az írók – de az átlag városi ember számára nem valami felemelő évszak a betondzsungelben átélni ezt, a szabadban. Budán persze jóval könnyebb, mint Pesten. A Lövölde téren is mindig hideg van.

Falun azonban ez nem így működik, akár Nagykovácsiban és a miénkhez hasonló hamis-félvárosi-falvakban lakik az ember, akár Erdőbényén. A falusi ember ilyenkor egy kicsit visszatalálhat ahhoz a természeti lényhez, vagy önmagához, akit talán már régen elveszített a mindennapi taposómalomban.

A szép, tiszta, levélpergetős őszi időnél, és az évszakra jellemző tűéles fényeknél pedig nincs szebb. Amíg nem jön egy másik évszak, amikor kiderül, hogy mégis van, és akkor az lesz a legszebb.

Jó nekem, hogy nem tudok választani az évszakok közül, és hogy nem is kell.

3.2001. november 1. Minden nagy: Az őszi Nagykovácsi, a még üres Nagyszénás-kerttel, a Nagyszénásról.

4.Itt is minden nagy, de most ugyanez visszafelé: A Nagy-Szénás hegy és a Nagyszénásalja lakóövezetőszi lombok között, a Nagyszénáskert felől fotózva, 2009 októberében. 29.-én. Az előtérben: épül a Kispatak Óvoda. Így nézett ez ki, fentről.

5.A Nagyszénásalja házai a Károli-kert felől.

6.Őszi panoráma a Virágos sétányról 2016 októberében.

7.Azok az őszi fények...

8....és színek. Ez a kert gyönyörű és eklatáns példája annak, amikor az épített/telepített kert együtt él a környezetével. A két szomszédos telek fái/cserjéi/bokrai összeolvadnak egymással és ugyanakkor a természetes erdő növényzetével is a kertek végében: nem tudni hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik.

10.

11.9.-10.-11. Nagykovácsi egyik kedvelt turistaösvénye, amely a Virágos sétány végéről indul, a hírhedt szeméttelep mellől, 2010. novemberében, délelőtti napfényben, illetve kora délutáni ködben...

12....és a ködös erdő. Tél illata volt...

13.

14.13.-14. Hat nappal később, 2010 november 27.-én/28.-án. Manapság már imádkozni kell a hóért, de már akkor sem volt annyira természetes és tartós jelenség, mint egykor volt szép időkben, amikor a naptári tél beköszöntével – ezt idézi a kép – lassan a tartós havazás is az élet része lett, és többnyire fehérek voltak a karácsonyok. Ma már szélsőséges időket élünk...mindenben. Túl forró vagy túl hideg az adott évszak, nincsenek átmenetek, évszázados rekordok dőlnek meg minden évben: meleg decemberekből és hideg nyári hetekből sincs hiány. Aztán átesik minden a ló túloldalára, és betör a téli Szibéria. Olykor vagy korán jön a tél, vagy egyáltalán nem jön, vagy gyorsan hull sok hó, és gyorsan olvad el: a tavasz nyárias, a nyár trópusi, a tél őszies...vagy néhány napig az ősz lesz télies. Tudjuk miért.

15.

16.2016. okt. 17. A Virágos park, a lassan ereszkedő őszi ködben. Néhány újabb levendulát és két kerti gyöngyvesszőt (a két vörös lángnyelv) ültettem bele, és ilyen alkalmakkor automatikusan lefotózom, de 2012 óta folyamatosan dokumentálom a kert életét: egy könyvre való fotóm van róla is. Mindig is szerettem nyomon követni a változás stádiumait, az idő nyomait keresni mindenben – de, azért mert szeretem, ettől még nem mindig örömteli megtapasztalni, átélni, látni, viszont nagyon tanulságos olykor – nyilván ezért kedvelem a nosztalgiát, és rajongok a történelemért, ahogy az elmúlt korokat, pillanatokat és állapotokat (p. építkezés, kert kialakítása) is szeretem összehasonlítani a jelennel. Például, ha visszanézem a régi fotókat a kertünk 20 évvel ezelőtti állapotáról, és megnézem milyen stációkon ment keresztül, nem tudom, hogyan volt a mai eredmény eléréséhez ennyi energiánk, kedvünk és lelkesedésünk...és azt tudjuk, hogy egy kert soha nincsen készen.

17.A Virágos park egyik rózsája, ugyanakkor. (5 nappal később, na, 23.-án)

18....és az egyik margarétája 2017. november 8.-án.

19.Szegfű utca, 2011 októberében.

20.21.22.Muskátli utca 2011. október.

23.
24.Nefelejcs utca 2011 október.

25.Szintén a Nefelejcs utca, de 2019 októberében.

26.27.Nagykovácsi egyik dimbes-dombos és egyben leghangulatosabb utcája, a Gyöngyvirág utca, 2011 októbere és novembere között.

28.Margaréta utca, sárgában.

29.30.Oké, ez mindkettő csalás, itt a kontrasztos fények miatt, a sárga, illetve a vörös-agyagszínű homlokzat is beledolgozik az őszi összhatásba...de éppen ezért raktam bele.

31.32.

2016. november és 2018. október: ősz a Pitypang utcában. Évről-évre műanyagzsákokba rakjuk a kerti zöldhulladékot: ami ebben a formájában összegyűjtve nagyjából és teljes egészében használhatatlan lenne komposztálásra, ha lenne a faluban – 18 évvel ezelőtt volt róla először szó! – egy helyi, központi komposztáló telep. Már régen, országosan be kellett volna vezetni a lebomló, szerves anyagú zsákos gyűjtést...de tudjuk, milyen állapotban van a hazai környezetvédelem ügye. Nem beszélve arról, hogy vannak/lennének bevált, kipróbált, vagy legalább kísérleti jelleggel kipróbálható ötletek a helyi utak tehermentesítésére: egy lovas nemzet esetében ez az alap, ugye, Láng Vince is tudta. Egy bizonyos – akár komolyabb– mennyiségű zöld hulladékot tud komposztálni az ember a saját kertjében, de ez erősen függ a telek méretétől, illetve a kerti növényzet jellegétől. Egy olyan kertnél, ahol sok a nagy lombú/lombhullató fa és/vagy sok a kerti nyesedék, ez szinte megoldhatatlan...hacsak nem áldozod be a díszkert egy részét a feladatnak, és nem kerítesz le egy nagyobb területet, ahol pokolhatod, forgathatod, vagdoshatod, szitálhatod a zöldhulladékot, és elhelyezheted a komposzttárolókat. Nem sokan teszik meg. Én sem. Komposztálok – elég sokat– de egy kis kertben egyensúlyt kell tartani a szépség, élvezhetőség és a hasznosság háromszögében.

33.
A Viola utca és a...

34....Hérics utca 2016 októberében.

35.
36.2016. október 15.

37.
2011. november 5.

38.35.-36.-37.38. A Puskin köz és a Virágos sétány közötti kanyar, a Virágos park mellett. Nagyjából 500 fotóm van róla, nem tudom megunni, annyiféle arca van.

39.2011. november 25. Télies, ködös ősz a Virágos sétányon...

40....a Hájvéj egyik szakaszán, a még csak gondolatban létező, messzi távolba vesző felújítások előtt...

41....és a Margaréta utcában.

42.

43.44....és köd nélküli zúzmarás hideggel másnap, a Muskátli utcában.

45.Lehullott levelek, megkopott színek: a november végi napfényben is szép az ősz Viola utcában, 2011-ben...

46....vagy az indián nyárban, 2017 október 5.-én.

47.A boldog zárkerti idők egyik mementója, makulátlanul felújítva, őszi lombok előtt.

48.2019 október. Valószínűleg ez a legfőbb oka annak, hogy valaki ültet/meghagy egy ecetfát: az őszi lombszíne.

49.2009. okt. 25. Sok fotó van a blogon, így nem egyszerű a feladat, de akinek jó memóriája van, annak ismerős lehet. Nagy kedvencem a Nagyszánáson. A Nagykovácsi pillanatok nyitóképe.

50.

51.

52.50.-51.-52. Az első két kép 2011. nov. 5. -én készült, a harmadik 2020. okt. 27.-én. Szintén kihagyhatatlan darabja a szériának, minden évben egyre szebb, és ősszel a legpompásabb. A nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat első részéből való. Jól megfigyelhető hogyan változott a kert képe 9 év alatt, és milyen terebélyesek lettek a fák.

53.2011. okt. 23. Az őszi színekkel körülvett Kőkereszt nélkül szintén nem lenne igazi a poszt. Nagykovácsi egyik emblematikus helyszíne. Azóta – a patinájában is szép – keresztet gyönyörűen felújították, és arrébb is költöztették egy kicsit. Így néz ki.

54.54.-55.-56. Nagykovácsi csodás vadgesztenye fái 2016. okt. 23.-án, és...

55.56.

...2019. szeptember 30. Ősz köszöntő. A legendás fasor rendületlenül állja az időjárás és az aknázómolyok évről-évre visszatérő támadásait. A vadgesztenye egy rendkívül szívós, tágtűrésű fa, de azért a levelét megtámadó aknázómoly elleni védettsége javarészben a rendszeresen elvégzett permetezéseknek köszönhető. Nem mindig marad ilyen lombos a fasor októberig: előfordult, hogy már szeptember közepére kopasz ágakkal várta az igazi őszt, de még sorcsapástól sújtottan is gyönyörű. Íme, itt, 2011-ben.

57.-58. 2011. október és 2017. október: az év mindegy is, ez a cserszömörce hónapja. Az ősz a cserszömörce színei nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül. De erről mindent elmondtam.

59.
60.59.-60. Ahogy Kósa Géza mondta a nagy sikert aratott előadásában, amiről szó szerinti beszámolót készítettem, az ötlevelű vadszőlő egy fékezhetetlen növény...de ugyan mi pótolhatná ezt a káprázatos őszi látványt ezen a házon, ami a Nagykovácsi építészeti arculatát bemutató példák között is szerepelt? Semmi.

61.A Wattay-Teleki-Tisza kastély fáinak levelei színezik a járdamizériák egyik etalonját, a falut és a távolba szakadt Sebestyéndombot összekötő, járdaként funkcionáló csatornafedést.

62.A Séta utca kanyarulatai...

63....és az Ófalu egyik legszebb, méltán híres, régi utcája, a Dózsa György utca, a lusta, kopott őszi fényben, 2016. október 23.-án. Ilyen is tud lenni az ősz, de olykor a gyorsan változó fényviszonyok miatt egy órával később...

64....van öröme a fotósnak. A Kossuth Lajos utca házai, lenyugvó napfényben.

65.66.2017. október és 2016. november. Ez a bokor akár a Rozmaring utca emblémája is lehetne. Nagyon szép, fás, hangulatos, békés utca, az egyik kedvencem a listámról. Nagykovácsiban inkább az itt épült társasház/tömbház/sorház/mini-lakópark kapcsán emlegetik gyakran az utcát – viharos történet –, de ez semmit sem von le az utca értékeiből.

67.2016. Kukásokra várva. Októberi szerda az árvácska utcában: a falevél nem szemét, hanem zöldhulladék. Alapesetben hasznos, komposztálható. Nagykovácsiban(!) nem egyszer előfordult – már hosszú évekkel ezelőtt is, pl. 2006-ban, a Bánya utcai nyárfák kapcsán (lásd 2. pont ezen a linken) –, hogy a mélyen tisztelt lakosság egy csekély, ám annál hangosabb része az utcai fákban afféle szemetelő kellemetlenséget látott, amelyekkel állandóan csak a gond van, ezért igen gyakran az eltávolításuk, kivágásuk mellett kardoskodtak a hivatalnál, képviselőknél. Szerencsére az esetek többségében ezek a Betonozzunk le mindent! civil harci alakulatok lyukra futottak az önkormányzatnál, de az utcai fatelepítések és az utcai fák kezelése körüli csatározásoknak soha nincs nyugvópontja. Vagy a villamosművek/közműszolgáltatók embereinek facsonkításai, vagy a szomszédperpatvarok, vagy a túl sok fa, vagy a túl kevés fa, vagy a túl nagy fák vagy a felelősségi kérdések hozzák felszínre a vitákat.

68.69.70.68.-69.-70. Nyírfa-óda. 2016. október-november. Zöld-sárga-arany: nyírfa levélhullás. Nagykovácsiban rendkívül népszerű fa, nagyon sokfelé ültetik, mert gyorsan nő, rajzos törzsű, szép ágrendszerű, és látványos lombot ad. Éppen a földrajzi-klímaidegen gyors növekedése volt az egyik ok, ami miatt Kósa Géza óva intett tőle az előadásában. Nagyon törékeny jószág. Nincs ideje a fának úgy megerősödnie, ahogy azt pl. a rideg-hideg Oroszországban megköveteli tőle az anyatermészet. Viszont gyönyörű. Matt. Ez a foto/ház szintén ismerős lehet az Építészeti arculatról szóló posztból...vagy a Településképi Arculati Kézikönyv 53. oldaláról.

71.Egy látványos, lassan sárguló fasor a Zsíroshegyen, 2019. szeptember 30.-án.

72.A szép történetű Pásztorkereszt az őszi fényben, a Károli-kert felett, a Sisakvirág-tanösvényen.

73.A Templom tér fái, ifjítás/alakítás utáni októberi lombozattal. A novemberi állapoton látszik a beavatkozás: időről-időre gondos kezek végzik ezt, de ennek egy része korábbról datálódik, és a 2014-es jégvihar utáni károkból fakadó balesetmegelőzés/kényszerű visszavágás volt.

74.75.A sok vihart és felújítást megélt Lombos utca pazar és hatalmas fái, a lenyugvó őszi nap fényében.

76.A Kökörcsin utca sárguló diófái, 2011 októberében.

77.Boldog akarsz lenni egy életre? Legyél kertész. Egy belső kert az utca felől. Kis csoda: formák, színek, örökzöldek, lombhullatók, fajtaváltozatosság...pazar.

78.79.80.81.78.-79.-80.-81. Őszi színekben: utcakerti válogatás.

82.83. 82.-83. Ezeket imádom. A Kálvária-kert két szép fasora.

84.85.Zárásként jár kettő ilyen: őszi erdő nagy-Szénás oldalában, illetve a Csergezán Pál-kilátóból. A távolban balra, Nagykovácsi, a Nagyszénásalja/virágos utcák házai.